A bencés apátság

Ora et labora!

Pécsvárad és a város egyháztörténete kapcsán mindenkinek óhatatlanul az államalapítás kori bencés monostor, vagy hétköznapi elnevezésben a "vár" jut eszébe. Kétségtelen, egy fontos helyszínről, intézményről van szó, azonban a pécsváradi plébánia, ha nem is független, nem tud független lenni az egykori pécsváradi apátságtól, mégsem mostható a története össze azzal. 

Ennek ellenére fontosnak tartjuk, hogy a honlapunkon megjelenjen a bencés apátság története. Igaz, csak röviden, hiszen egy viszonylag jól feldolgozott témáról van szó. Viszont cserébe egy válogatott, az apátság múltjára irányuló irodalomjegyzékkel szeretnénk emlékezni a település bencés örökségére.

Az apátság keletkezési körülményei

Széleskörben ismeretes, hogy a pécsváradi apátság alapítása Szent István nevéhez fűződik. Az újonnan szerveződő királyság számára elengedhetetlen volt, hogy létrehozzon olyan központokat, amelyek egyaránt segítik az államszervezet megerősítését, illetve részt vehetnek a keresztény térítésben és a keresztény egyház megszervezésében. Emiatt fontosak voltak a váralapítások, valamint az egyházszervezéshez püspökségek létrehozása, templomok építése, szerzetes rendházak alapítása. Ezekhez a király gyakran saját birtokait, valamint az azokon álló épületeket, udvaráhakat adományozta. Ezen alapítások sorába kapcsolódik Pécsvárad is. Egész pontosan a rendházak alapításának sorában a második volt (Pannonhalma után), melyet 998-ban alapított István.

A monsotor helyének kiválasztását és megalapítását Szent István király nagylegendája Koppány vezér legyőzéséhez köti. A legendában a következőket olvashatjuk:

7. Miután Krisztus katonája legyőzte az ellenséget, lelki örömmel eltelve elhatározta, hogy minden képességét és minden szándékát az evangélium melegágyává teszi. Alamizsnálkodással és imádkozással töltve idejét gyakran borult a szentegyház padlójára, s könnyeit hullatva bízta Isten akaratára tervének teljesedését, hogy az, aki az Úr nélkül mit se tudna tenni, ha az ő rendelésének betöltése segíti, a kitervelt jót erényes kezdeményezésekkel véghezvihesse. Ennek a megkezdéséhez és beteljesítéséhez azonban szükségesnek tartván Krisztus híveinek tanácsát, követekkel és levelekkel mindenfelé hírül adta kívánságát. Erre sok pap és egyházi személy, kit a vigasztaló Szentlélek ösztökél, úgy határoz, hagy elhagyva székhelyét, vándorútra kél; apátok és szerzetesek semmi tulajdont sem kívánva csupán arra vágytak, hogy ilyen mélyen vallásos fejedelem oltalmában szabályaik szerint éljenek. Köztük jött a vallásos életű Asrik atya tanítványaival, akik közül egy Bonifác nevűt Asrik atya helyére neveztek ki apátnak: mikor a boldog király igehirdetés végett Magyarország alsó részeibe küldte, nyakán egy kard megsebesítette, s bár élt ezután is, a vértanúság dicsőségét el nem veszítette. Érkezett két másik is a lengyelek földjéről, kik elmélkedésre a remeteéletet választották, egyikük, név szerint András, hitvallásának érdeme miatt az angyalok kórusába vétetett fel, melyről az Úr általa művelt csodajelei tanúskodnak; a másik, Benedek, Krisztusért ontotta vérét, s ezért csodálatosan megkoszorúztatott.
Miután Asrik apátot övéivel együtt tisztelettel befogadták, a Vas-hegy lábánál egy Szent Benedek atyáról elnevezett kolostort épített, ahol mindmáig virul a szerzetesi gyülekezet a Regula rendjében, s mivel bővelkedik a fenntartásához kellő mulandó javakban, nincs másra szüksége, csak arra, hogy az övéi és mások lábát az evangélium szerint megmosogassa (János 13,5 és 34).

Valószínűsíthető, hogy az alapításnak, valamint a hely kiválasztásának valóban köze lehetett Koppány legyőzéséhez. A térség ugyanis megfelelő helyen feküdt ahhoz, hogy a mgszerzett területeken felmerülő feladatok végrehajthatók legyenek, a fejedelmi hatalom megerősítésre kerüljön, és létrejöjjön egy térítőközpont is. Előkészítve ezzel a déli és keleti irányú további terjeszkedést. 

E feladatban valószínűleg komoly szerepet kaphatott Asztrik is, aki a hagyomány szerint az első apát volt. Ha figyelembe vesszük, hogy Asztriknak komoly szerepe volt a magyar egyházszervezet kialakításában (egyesek szerint az érsek szavunk is az ő nevéből származtatható, bár az etimológiai szótár a görög arkhiepiszkoposz "uralom" jelentésű első tagjából származtatja), akkor könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy a térség megszervezésében komoly, stratégiai szerepet szánt az államalapító uralkodó a pécsváradi apátságnak.

Mindez megmagyarázza, miért kapott igen bőkezű adományokat az apátság az alapításakor. Ezekre támaszkodva eredményesen végrehajthatta, és végre is hajtotta a feladatát.

Az apátság évszázadai röviden

A pécsváradi apátság működése kapcsán ki kell emelni, hogy nem csupán egy monostorról beszélhetünk. Az apátságnak adományozott javak és jogok révén egy gazdasági és igazgatási központ is született a településen. 

Gazdasági központ volt, hiszen kifejezetten nagy birtokállománnyal rendelkezett, amely ráadásul jelentős részben egy zárt birtokállomány volt (a létrejövő pécsváradi járás is szinte ezen a birtoktesten fekszik). A környező települések csaknem teljesen Pécsvárad birtokában voltak. De távolabbi birtokokokat is kapott, ilyen volt például Báta vagy a ma Horvátországhoz tartozó Dályok stb. 

A pécsváradi apátsághoz tartozó birtokok között kifejezetten jó szőlőteremelő területek voltak megtalálhatók, amely a pécsváradi apátság gazdaságának legjövedelmezőbb ága is volt. Persze ettől függetlenül nagy szerepe volt a szántóknak is, ahogy virágzó állattartás is jellemezte a gazdaságot. Továbbá az sem elhanyagolható, hogy különösen Pécsváradon, számos iparos élt és tevékenykedett. Az apátság tehát érdemben valódi földesúrként működött, a központhoz pedig gazdag kereskedelmi élet kapcsolódott.

Ugyancsak fontos településsé tette az apátság Pécsváradot közigazgatási szempontból is. Ez jelenti egyrészt azt, hogy Pécsvárad a kezdetektől, vagy legalábbis nagyon korán egy úgynevezett "kivett" apátság volt. Bár a Pécsi Egyházmegye területén feküdt, sokáig (valójában egészen a 18. század utolsó harmadáig) az esztergomi érsek fennhatósága alá tartozott. Illetve a forrásokból az is kitűnik, hogy a pécsváradi apát a pannonhalmi apáttal egyenrangú partnerként jelent meg többször is, és a két rendház kapcsolata is szoros lehetett. Ugyancsak emelte az apátság egyházi jogi tekintélyét, hogy például vitás egyházi ügyek kivizsgálásában, rendezésében többször is pápai megbízást kaptak a pécsváradi apátok.

De a pécsváradi apátság arra is törekedett, hogy saját rendszerét is kialakítsa, mégpedig egyházi értelemben is: új plébániákat létesített birtokain, amelyeknek egyházi főhatságát is maga adta. Így az apát fontos főpapi tisztséggel is rendelkezett. 

Meg kell említeni a település világi központi funkcióját is, hiszen az apátság hiteleshelyként is funkcionált. Ezek voltak azok a helyek, amik minden tekintetben alkalmasak, és minden fél számára kellően megbízhatók voltak ahhoz, hogy a jogügyleteket elvégezzék. E hiteleshelyi tevékenység persze visszafelé is hatott az apátságra és a településre: jelentőségét megerősítette, növelte. Így válhatott fontos központtá Pécsvárad, elsősorban az apátságon és az apátsági uradalmon keresztül.

Az apátság történetének átfogó bemutatása során meg kell említeni, hogy különösen az Árpád-ház időszakában annak súlyát, jelentőségét erősítette, hogy számos királlyal állt közvetlen kapcsolatban, számos uralkodó vagy annak családtagja megfordult is a monostor falai között. Közvetlen kapcsolatban volt például Aba Sámuel fiával, Domoszló herceggel, de ide került a megvakított ifjú, későbbi II. Béla király is. Feltételezhető, hogy kapcsolatban állt az apátsággal Szent László, és biztosan gyarapította az apátság javait II. Géza király is.

A monostor török időkig tartó fél ezredévnyi története persze nem egy lineáris vonalú fejlődésként és gazdagodásként értelmezhető. A monostor birtokállománya a 13. századra érte el a csúcspontját, és a 14. század első felében élte a virágkorát. A század második felében azonban egyfajta megrekedés, vagy hanyatlás válik megfigyelhetővé. Nem függetlenül attól, hogy időközben számos környező földesúr erősödött meg. Ahogy az apátság környezetében működő egyéb apátságok is jelentős befolyásra tettek szert (például a cikádori apátság). Ezzel egy időben az önálló apátválasztási joga is felfüggesztésre került, és a pápa nevezte ki azokat. Majd a Szentszék egyre jobban beleszólt az apátság ügyeibe. Közben az apátság időről-időre anyagi nehézségekkel is küzdött.

Később, közvetlenül a török idők előtt az apátság visszaszerezte függetlenségét. Ebben az időszakban, Tolnai Máté pannonhalmi apát vezetésével elindult egy megújítási kezdeményezés is, hogy visszaállítsa a - nemcsupán pécsváradi, hanem a teljes - hazai bencés státuszt.  A törökök betörése azonban megpecsélte a pécsváradi apátság sorsát: 1539-ben a szerzetesek elhagyták a monostort. Majd az építmény egyre inkább erődítmény funkcióval kezdett bírni, 1543-ban pedig a következő majd másfél évszázadra török uralom alá került. A török időkben és a török járom alóli felszabadítás után ettől függetlenül az apáti cím még létezett, és javadalmak is tartoztak hozzá. Azonban plébániatemplomunkat építtető Eltz volt az utolsó apát, halála után e birtokokon egy Közalapítványi Uradalom létesült. Az apáti címet pedig csak hosszú évtizedek múlva adták ki ismételten, azonban ez "csupán" címzetes apáti elismerés volt, javadalom már nem járt hozzá.

A bencés szerzetesek Pécsváradra többé nem tértek vissza, és nem alapították újjá a rendházat, a virágzó vallási központ a múlt emléke marad.

Apátok és címzetes apátok

Az apátok az önálló szerzetesi házak legfőbb elöljárói. Jellemzően valamilyen mértékű önálló joghatósággal is rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy az adott apátságon belül az irányítói szerep alapvetően e személyek kezében összpontosul. Nekik kell döntéseket hozniuk az apátságon belül. A Szent Benedek regulája szerint működő monostorokban e tisztséget életre szólóan választják, adják. 

Az apátok szerepe már csak azért is kifejezetten fontos a Szent Benedek reguláját tartó monostorok körében, mint amilyen a pécsváradi is volt, mert a bencések nem mint "rend", hanem mint "életmód" szerveződnek. Természetesen a történelem során a Szent Benedek rugláját követő monostorok sokszor különféle monostor-csoportokat (kongregáció) hoztak létre, ekképpen értelmezhető a Pannonhalma főapátsági mai rangja is. Ám a bencések ettől nem váltak szoros értelemben vett renddé. Minden rendház viszonylagos szabadsággal bír abban, miként valósítja meg Szent Benedek regulájának megélését.

Azzal, hogy nem tértek vissza Pécsváradra a bencések, már nem voltak, akik a regulát megéljék. Etekintetben nem csoda, hogy az apátságot megszűntették, majd a 19. század közepétől már csak címzetes apáti tisztséget osztottak. Ez azonban már csak mintegy megtisztelést, elismerést jelentett (melyet 1934-től a megyéspüspök adhatott), és csak kevés, részben jelképes kiváltsággal járt (például viselet tekintetében).

Méltó tehát, hogy neveik felsorolásával megemlékezzünk az egykorvolt pécsváradi apátokról, címzetes apátokról.