Mindenszentek-kápolna
A Mindenszentek-templom
Ha a pécsváradi középkori emlékekről beszélünk, akkor a pécsváradi vár néven emlegetett egykori bencés monostor építészeti emlékei méltán jutnak eszünkbe. Ugyanakkor épp ilyen méltatlan módon siklunk el az a tény fölött, hogy a város más középkori, ráadásul ugyancsak egyházi emlékkel is rendelkezik. Ilyen például a ma a temetőben fekvő pécsváradi Mindenszentek-kápolna.
A hagyomány szerint Aba Sámuel (1041-1044) fia, Domoszló herceg az 1050-es években bőkezű adományokban részesítette a pécsváradi apátságot. Ezen adományok javadalmaiból sikerült megalapítani a monostor körül fölépülő település egyházát, vagyis a Mindenszentek kápolnát is.
Az írott források alapján azonban a kutatók sokáig csak későbbre, az 1100-as évekre tették a ma is álló templom alapjainak letételét. Első (ismert) említése ugyanis csak egy 1158-as keletkezésű, II. Gézához köthető birtokjogi iratban szerepel. Azonban a templom utolsó felújításakor olyan korai emlékek kerültek elő, amelyek arra engednek következtetni, hogy a templom keletkezése meglehetősen korai, a 10. századra nyúlhat vissza.
Ami viszont bizonyos, hogy egy eredetileg román stílusban épült, egy hajós, négyzetes szentélyű templom volt a Mindenszentek-templom. Később, egy gótikus stílusú átalakításra, és egyben déli irányú kibővítésre került sor.
Majd miután az épület átvészelte a török időszakot, a hívek igyekeztek nagyjából rendbe szedni a templomot. Ennek részeként például 1733-ban kijavították a téglapadlózatot, az 1740-es években kijavították a zsindelytetejét, az 1760-as években javították a fafödémet. Fontos építéstörténeti esemény, hogy a 18. században megépült a mai főhomlkozat, amikor a templom egy új tornyot is kapott. Ekkor nyerte el alapvetően az épület a mai formáját. Később barokk stílusú átépítéseket hajtottak végre rajta. Legútóbbi renoválására 2014-ben került sor.
A 2014-es felújítás során egy régészeti vizsgálatra is lehetőség nyílt. Ekkor sikerült beazonosítani pontosan, hogy milyen átépítéseket hajtottak végre a templomon, és ekkor kerültek elő értékes emlékek is: például a templom román kori, valamint gótikus, halhólyag mintás kerek ablakai, ahogy díszesen vésett kövek is. A felújítás során figyelembe vették a különböző korok lenyomatait, és láthatóvá is tették a homlokzaton.
A templom belső emlékei között érdemes kiemelni az abban található Mindenszentek festményt is, amely a 18-19. század fordulóján készülhetett, és amelyen a segítő szentek külön csoportban kapnak helyet.
A kápolna három haranggal rendelkezik: Szent Adalbert, Szent Barbara és Szent Kereszt tiszteletére szentelték ezeket. A legrégebbi 1751-es, a legújabbat 1780-ban öntötték.
A Pécsváradi Mindenszentek Plébánia
Napjainkban a Mindenszentek-kápolnát körülöleli a temető. Vagyis egy igen fontos helyen fekszik jelenleg is, és temetőkápolnaként funkcionál. Néhány éve még itt került sor a virágvasárnapi barkaszentelésre, és innen indultunk közösen a templomba ünnepelni. Azonban a mindennapi hitéletünkben nem kap kiemelt szerepet a kápolna. Ugyanakkor nem volt ez mindig így.
Ahogy az már említésre került, Aba Sámuel fia, Domoszló herceg értékes birtokokat adományozott a monostornak, amelyek jövedelméből egy új templomot is felépítettek. A templomot a szerzetesek valószínűleg egy ideig monostortemplomként is használták, amelyre bizonyíték lehet, hogy eredetileg ide temették Domoszló herceget, és csak később kerültek földi maradványai az apátságba. Továbbá tudomásunk van egy, a hercegtől az apátság számára adományozott ezüst díszítésű úti oltárról is, amelyet mikor nem használtak, itt tároltak.
Később, a 12. században a monostor körül nagyobb számú népesség jelent meg, akik benépesítették a hegyfokot. Ők főleg úgynevezett hospesek, telepesek voltak. Velük azonban megnövekedett azon lelkek száma, akiknek biztosítani kellett a hitük gyakorlásának feltételeit. Az apátság a telepesek számára újonnan létrehozandó plébániatemplomául a Mindenszentek-templomot szemelte ki, és így jött létre valamikor az említett évszázad végén a pécsváradi Mindenszentek Plébánia.
A plébániával kapcsolatban biztosan tudhatjuk, hogy az nem szakadt el a monostortól. Sőt, exempt plébániaként a püspök helyett a pécsváradi apát irányítása alatt működött. Még akkor is, ha lehetett egy-egy világi pap is vezetője, például amilyen a 13. században élt Gergely pap is volt valószínűleg.
Ugyancsak fontos és egyben érdekes információ lehet az is, hogy a templomhoz tartozó plébániának két papja is volt. Feltehetően az egyik a településen élő magyar, míg a másik az idegennyelvű, főleg német híveket szolgálhatta. Ennek megfelelően a templomnak kettős javadalmazása is volt.
A Mindszentek plébániát bizonyosan a török idők söpörték el, amely alatt teljesen eltűntek a településről a katolikus hitfelekezetű lakosok. Maga az épület viszont egészen jól átvészelte az évszázadok viharait. Ezért mikor a felszabadulást követően a 17. század végén újra megjelent a katolikus népesség Pécsváradon, az első plébánia e templomra támaszkodva jött létre. Ehhez a templomot Szent Adalbert tiszteletére ismételten fölszentelték.
Az épület azonban csakhamar szűkösnek bizonyult, és ezért elkezdődött egy új templom építése, amelyet közösségünk a mai napig használ. Ekkor ez azzal járt, hogy a plébániatemplomi funkcióját a templom elvesztette. Ennek ellenére a település közössége ragaszkodott az épülethez, és a 18. század végén, majd a 19. század elején a lakosok saját költségükön felújították, rendbehozták azt. Az újbóli felszentelésére, ekkor már kápolna funkcióban, 1816-ban került sor, és ekkor kapta vissza a Mindenszentek titulust.
A kápolna titulusáról: Mindenszentek ünnepe
A kápolna tehát Mindenszentek ünnepének tiszteletére került felszentelésre. Ezen ünnep, amely november 1-jén van, a megdicsőült Egyház ünnepe. Azért a megdicsőült Egyház ünnepe, mert ekkor (mely egyébként paracsolt ünnep) a már mennyekbe jutott lelkekre emlékezünk. Ők már Isten országában vannak, és hozzájuk könyörgünk közbenjárásukért, ahogy tesszük egyébként valamennyi szentmisében.
Az ünnep eredete az ókeresztény időkig nyúlik vissza. Már az ősegyház szentként kezdte tisztelni azokat, akik vértanúként életüket adták a hitükért. Később, a 4. században - először a keleti egyházban - kialakult annak szokása, hogy minden szentet egyetlen közös ünnepen megünnepeltek. Hamarosan ez a szokás a nyugati területeken is elterjedt. Ebben kiemelt szerepe volt annak, hogy IV. Bonifác pápa megkapta a római panteont, és 609-ben felszentelte azt Szűz Mária és az összes vértanú tiszteletére.
Később, a 8. században III. Gergely pápa kiszélesítette az ünnepet az apostolokra és valamennyi szentre. Majd a 9. században IV. Gergely pápa áthelyezte az ünnepet november 1-jére. Így a Mindenszentek egy meglehetősen régi, és fontos ünnepe az Egyházunknak.
Képgaléria
Felhasznált források
Borsy, J. (2017). A pécsváradi plébánia és templom története 1711 és 1850 között. In. Gállos, O. (Ed.). A 250 éves pécsváradi Nagyboldogasszony templom. Pécsváradi Várbaráti Kör. 5–56.
Borsy, J. (2001). Pécsvárad története 1686 és 1848 között. In. Füzes, M. (Ed). Pécsvárad. Pécsvárad Város Önkormányzata. 237–300.
Buzás, G. (2009). Az egyházmegye építészeti emlékei. In. Fedeles, T. – Sarbak, G. – Sümegi, J. (Eds.). A pécsi egyházmegye története I. A középkor évszázadai (1009-1543). Fény Kft. 611–713.
Gállos, F. & Gállos, O. (2001). Pécsvárad bencés apátsága és települése a középkorban. In. Füzes, M. (Ed). Pécsvárad. Pécsvárad Város Önkormányzata. 103–198.
Gállos, F. & Gállos, O. (1975). Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez. Janus Pannonius Múzeum.
Itthon vagy! 2024.11.22-i adás. https://mediaklikk.hu/video/itthon-vagy-2024-11-22-i-adas-2/
Kiemelkedő műemléki értékeink. Internet: https://www.pecsvarad.hu/varosunk/muemlekek
L. Imre, M. (1997). Pécs: Védőszentek kultusza a pécsi egyházmegyében. In. S. Lackovits, E. (Ed.). Népi vallásosság a Kárpát-medencében II. Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság Laczkó Dezső Múzeuma. 235–245.
Ludwig, E. (2009). Pécsvárad Mindenszentek-temploma. In. Amerikai Magyar Újság, 45(1). 23.
Mindenszentek ünnepe. Internet: https://www.magyarkurir.hu/hirek/mindenszentek-unnepe-142880