Nagyboldogasszony-plébániatemplom
A templom építésének történte
Az újjáéledő Pécsváradon a 18. században a plébánia mintegy központjaként a Mindenszentek, vagy akkori titulusa szerint Szent Adalbert-templom funkcionált. A gyorsan növekvő népességű településnek azonban ez az épület hamar szűkos lett. 1754-ben maga Csáky Miklós esztergomi érsek (mint az exempt vagy kivett plébánia fennhatóságának vezetője) is megbizonyosodott arról, hogy Szent Adalbert-templom szűkös a híveknek.
E vállalkozás igen költséges volt, hiszen egy templom megépítése rendkívül nagy erőforrásokat igényelt. Emiatt jellemző volt, hogy a települések kegyúri joggal rendelkező földesura, legnagyobb földbirtokosa magára vállalta az építkezés anyagi költségeinek nagyrészét. Míg az építkezéshez szükséges munkaerőt a neki járó robottal biztosította. Így volt ez Pécsváradon is, hiszen az építkezés terheit a település kegyúri jogával rendelkező Carolus Hugo von Eltz-Kempenich, pécsváradi apát magára vállalta. Adományára a bejárat fölött elhelyezett Eltz címer emlékeztethet minket.
Az új templom építésére az egykori Szent Péter-plébániatemplom helyét választották ki, amelyből ekkor már csak romok álltak. Az új templom azonban már jóval nagyobbra lett tervezve, mint a régi Szent Péter-templom. Ahogy az egykori kelet-nyugati tájolást is megváltoztatták, és az új templomot "elforgatták". Így uralja a környezetét az új épület: nem csak Pécsváradon látszik csaknem bárhonnan, de a településhez közeledve is messziről kiszúrhatjuk templomunkat. Például Pécs felől érkezve már Hird után látszik a pécsváradi Nagyboldogasszony-templom.
Az építkezés, mely 1757-ben kezdődött, viszonylag gyorsan haladt, így az új templomot tíz évvel később, 1767-ben fel is szentelhették. Ez Christovich/Krisovits Imre, nemsokára csanádi megyéspüspökké is kinevezett pécsi nagyprépost nevéhez fűződik, Pajer György pécsváradi plébánosi szolgálata idején. A felszentelés Szűz Mária Mennybemevétele tiszteletére történt. Így plébániatemplomunk búcsúja azóta is - az egyébként főünnepként számontartott - augusztus 15.
Az új plébániatemplom felépülésével Pécsvárad egy, a múltjához méltó, a korszakban meglehetősen korszerű épülettel gazdagodott (például tetejét cseréppel fedték). Ahogy méretei is tekintélyt parancsolóak: a templom 40 méter hosszú és 20 méter széles. Belmagassága ugyancsak közel 20 méter. A település egykori apátsági múltjára emlékezvén kettőskeresztet viselő templomtorony pedig több mint 40 méter magasba nyúlik. Mindez azt jelenti, hogy a templom jóval nagyobb mint egy "szokásos" vidéki templom.
A templom a korszak művészeti irányzatainak megfelelően barokk és a rokokó stílusjegyeit viseli magán. Meghatározó elemek a templom homlokzatának kinézetében a keretdísz nélküli hegedűablakok, valamint a klasszicizálódás irányába mutató főbejárat. Beleértve a kétszárnyú fa kaput, sávozott keretegységet, és a zárópárkányon álló kővázákat.
A klasszicizáló bejárat mellett barokkos jellegű díszítőelemek is vannak, mint például a főhomlokzaton elhelyezkedő voluták (görbe vonaulú építészeti elem) vagy az íves párkánnyal záruló falelem. Míg például a bejárat fölötti címer kerete inkább rokokó stílusúnak nevezhető.
Az új templom, részben a méretei miatt, komoly terheket jelentett mindig is az egyházközség számára. Például már néhány évvel a szentelés után repedések jelentek meg a boltozaton, és ezen kívül is többször-többször előkerült a templom tatarozásának kérdése. Gyakori felújítási tételt jelentettek a rendszeresen betörő üvegek (emiatt később az ablakokat zsaluzták is), vagy a templomtető sérülése, amelyek a szél pusztításából fakadtak. De egyéb felújításokra is szükség volt. Például az 1810-es években a szükség volt az épület újravakolására. Az 1820-as évekre a toronyba felvezető lépcső kopott el, mely ugyancsak felújítást igényelt.
A folyamatos felújítások jelentős költségekkel jártak az egyházközség számára. Viszont a pécsváradiak később újabb és újabb felajánlásokkal gazdagították, díszítették a templomot.
A templombúcsú: Szűz Mária Mennybevétele, avagy Nagyboldogasszony napja
Templomunk Szűz Mária mennybevétele (ünnepe: augusztus 15.) tiszteletére került fölszentelésre. Szűz Mária Egyházunkban kiemelt helyet foglal el, hiszen "Istennek szent anyja", ahogy az Üdvözlégy, Mária kezdetű imánkban imádkozzuk: Krisztus édesanyja, a hit zarándoka, aki a kereszthalálig kísérte Fiát. Illetve egyben Egyházunk édesanyja is, hiszen annak születésekor jelenlétével és imádságával támogatta az apostolokat. Szeretetével közbenjár értünk, gyermekeiért, miközben végtelen alázatával mindig Krisztusra mutat nekünk.
Mária mennybevételéről az Egyház ősatyái tanúskodnak. Többük úgy tartotta, hogy Máriát a fia, Jézus magával vitte azért, hogy testét ne engedje át a földi enyészetnek. Az ősegyház az 5. században már biztosan megemlékezett Mária mennyei születésének napjáról. 847-ben pedig IV. Leó pápa hivatalosan is ünneppé tette azt. Mindezek ellenére Mária mennybevételét csak XII. Pius pápa hirdette ki hittételként 1950. november 1-jén.
Napjainkban az Egyházunk hivatalos tanításait összefoglaló Katekizmus a következőképp fogalmaz Mária mennybevételével kapcsolatban:
966 "Végül a szeplőtelen Szüzet -- az áteredő bűnnek minden szennyétől épségben megőrzötten -- földi életének végén testestül-lelkestül fölvette Isten a mennyei dicsőségbe. Fölmagasztalta, a mindenség királynéjává tette őt az Úr, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához, a bűn és a halál legyőzőjéhez." [531] A Szent Szűz mennybevitele különleges részesedés Fia föltámadásában, és elővételezése a többi keresztény föltámadásának:
"Szülésedben megőrizted a szüzességet, elszenderülésedben nem hagytad el a világot, ó Istenszülő: visszatértél az Élet forrásához, te, aki fogantad az élő Istent, aki imáid által megszabadítod lelkünket a haláltól."
Hazánkban Szűz Mária mély tisztelete és mennybevételének tisztelete kereszténységünk fölvételéig nyúlik vissza. Szent István királyunk ezen a napon tartott királyi tanácsot minden esztendőben Fehérváron, és ezen a napon ajánlotta hazánkat Mária oltalmába. E tekintetben, az istváni gyökerekkel rendelkező Pécsváradhoz különösen is illik, hogy plébániatemplomunk Szűz Mária mennybevételének tiszteletére került felszentelésre.
Talán még érdemes kitérni arra, hogy az ünnep elnevezése Szűz Mária mennybevétele. Ez egyrészt hangsúlyozza azt, hogy Máriát Fia vitte magával a mennyek országába. Másrészt azért érdekes kérdés az elnevezés, mert a templomunkat nem Szűz Mária mennybevétele templom, hanem Nagyboldogasszony templom néven emlegetjük. Természetesen a hivatalos kifejezést, Mária mennybevételét a mi nyelvünk is ismerte korábban is. Első írásos említése a kölni kódexből ismert 1446-ból "Marianac fel menbe vetele" formában.
Ugyanakkor Mária tisztelete a népi vallásosságban is kiemelkedő volt. Így a jól ismert Nagyboldogasszony elnevezés is népi hátterű, amellyel megkülönböztették az ünnepet a nem sokkal később tartott másik fontos Mária naptól, a Kisboldogasszony napjától (szeptember 8.).
Nagyboldogasszony napjához (valamint a "két asszony közéhez") a népi vallásosságban is számos szokás kapcsolódik. Ezek közül a leginkább vallásos töltetű szokás a Mária-virrasztás volt, amely hagyományos szerint pirkadatkor a hívek megláthatták a Nap öltöztébe bújt asszonyt (vö. Jel. 12,1-6.).
A szentély
A szentély, vagyis az a rész a templomban, ahol a főoltár helye van, ahol a pap a liturgikus cselekedeteket végrehajtja, magasságában kiemelkedik a templomtérből. A templom többi részétől ezentúl egy áldoztató korlát választja el.
A szentélyben hátul található a rendkívül gazdagon díszített főoltár, illetve a tabernákulum. Ettől jobbra helyezkedik el az 1779-ben elkészült vörösmárvány keresztelőkút. Míg a szentély másik oldalán a papi ülőhely került kialakításra. Ennek fontos eleme a baldachinos felépítésű, klasszicista motívumokat idéző fa háttér.
Természetesen a szentély részét képzi a szembemiséző oltár is, amely mellett zajlanak a szentmisék. Ez az oltár stílusában eltér a templom berendezésétől, megtöri annak koncepcióját.
Ereklyék
Templomunk két ereklyével rendelkezik. Az egyik ereklye Szent Kereszt egy aprócska darabja, míg a másik Szent Asztrik csontereklyéje.
Szent Kereszt ereklye
A hagyomány szerint a Szent Keresztet, amelyen Jézus szenvedett, Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona kerestette és találta meg. A hagyomány szerint még az 'INRI' feliratot tartalmazó táblát is megtalálták a kereszt kiásásakor. Azonban több kereszt is ott volt, és Krisztus keresztjét egy csodálatos gyógyulás révén tudták beazonosítani. A megtalált ereklye később kalandos utat járt be (a perzsák még el is rabolták), és szinte a megtalálástól kezdve elkezdték azt "szétosztani". Ennek köszönhetően számos darabkája maradt fenn, és rengeteg templomba eljutott egy-egy apró részlete.
Pécsváradon, a templomunkban is őrzünk egy darabot a Szent Keresztből. Ezt a templomot építettő Eltz apátnak köszönhetjük, aki az ereklyét Pécsváradnak adományozta.
Szent Asztrik apát csontereklye
Településünkhöz az apátság megalapításának időszaka miatt kötődik Szent Asztrik apát, későbbi kalocsai érsek. Az apát személye megkerülhetetlen a magyar államiság, és a magyar kereszténység történetében. Relikviáit Kalocsán, a Nagyboldogasszony-főszékesegyház kriptájában találták meg, valójában még a 20. század elején. Azonban kezdetben e főpapi sírt tévesen azonosították be. Csupán a 2010-es években sikerült tisztázni, hogy a feltárt sírban nyugvó férfi valójában Asztrik érsek.
2017-ben a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Asztrik-évet tartott, amelynek ünnepélyes lezárására 2018. január 6-án került sor. E misén az akkori plébánosunk, Antal Géza címzetes apát koncelebránsként vett részt. Ekkor adta át a Pécsváradi Római Katolikus Plébánia számára Bábel Balázs kalocsai érsek Szent Asztrik csontereklyéjét.
Az oltárok
Az oltárok templomainkban kiemelt helyet foglalnak el. E mellett zajlik a szentmise, e körül gyűlik össze az egyház, hogy megünnepelje az Eucharisztiát. Az oltár magának Krisztusnak a szimboluma.
Főoltár
Templomunkba belépve azonnal a szentélyt, a főoltárt és az a fölött elhelyezett festményt pillantjuk meg. A főoltár egy gazdagon díszített oltár, mely egy lépcsősoron elhelyezve emelkedik ki a szentélyben. Az oltár fölött megtalálható tabernákulum kivitelezése, amellett, hogy meglehetősen gazdagon díszített, meglehetősen sajátos is, hiszen nem ajtós elrendezésű. A tabernákulum fölött Isten szeme szimbólum helyezkedik el.
Az oltár fölött egy nagyméretű festmény áll egy rendkívül díszes, rokokó stílusú keretben, amely a templomunk titulusát adó motívumot, Szűz Mária mennybevételét ábrázolja. A festményen Mária mennybevételében angyalok közreműködését láthatjuk. A festményen (a többi oltárképhez hasonlóan) az Eltz címer látható, így biztosan a tempommal lehet egyidős, azonban az alkotó kilétéről legfeljebb találgatni lehet.
Mellékoltárok
Közvetlenül a szentély mellett helyezkedik el a templom két mellékoltára, melyek minden tekintetben nagyon hasonlítanak a főoltárra. Sőt, stílusuk és kompozíciójuk alapveteően megegyezik a főoltáréval, a fő különbséget az adja, hogy a tabernákulum fölött Isten szeme motívum helyett Jézus Szíve domborművek találhatók. Valamint értelemszerűen eltérnek a festmények is. Nem csak témájukban, de stílusukban is. Késő-barokk, illetve klasszicizáló vonásokat tudnak magukon. Ugyanakkor korban azonos időben keletkeztek, és ezek is a templom fölavatásához köthető műemlékek.
A baloldali mellékoltár Krisztust ábrázolja a kereszten. A képen mások között megjelenik Szűz Mária és Mária Magdolna alakja is. Míg a jobboldali mellékloltáron Vajk, vagyis a későbbi István király megkeresztelését láthatjuk.
E két mellékoltáron túl két további oltárt találhatunk. Az egyik a templomhajó bal oldalának középső pillérközében fekszik. Ez a Szeplőtelen Szűz Mária mellékoltára. Ezen oltár ugyancsak nyitott tabernákulummal rendelkezik. Stílusában szintén megjelenik a rokokó. Az oltár fölött nem egy festményt találhatunk, hanem Mária barokk stílusú szobrát. E szobor valószínűleg a templomban található szobrok közül a legrégebbi alkotás.
A másik mellékoltár a templomba belépve, jobboldalra helyezkedik el egy szűk helyiségben. Három lépcső magasan fekszik egy neobarokk stílusú oltár. Az ezen oltár fölött elhelyezkedő festmény Kazimirowski Szeent Fausztina látomásai című kép alapján készült el.
Szobrok, plasztikák
Az imént említett oltárokhoz tartozó díszítések mellett egyéb szobrok is megtalálhatók a templomban. Ha a templomba történő belépésünkkor a bejárati előtérből nem jobbra, az imént bemutatott oltár felé megyünk tovább, hanem balra, akkor Szent Borbála szobárval találkozhatunk. A szobor mögött bányavágat-háttér van. A falba mélyedő alkotást egy hegedűablak formájú keret szegélyezi.
A bejárattól a szentély felé tovább haladva jobbkéz felől először egy falon függő, felül lóhereívvel záruló fülkés szobrot láthatunk, amely a sétára induló Szent Családot ábrázolja. A felirata alapján a szobor 1903-ban készült.
Ezeken kívül a templomban még megtalálhatjuk Szent Teréz 1934-ből származó szobát, Szent Antal szobrát a karján ülő kis Jézussal, ahogy kenyeret osztanak a szegényeknek 1904-ből, és Szent Annát, amint a kis Szűz Máriát oktatja. Továbbá találhatunk a templomban egy barokk stílusú, de valószínűleg a 19-20. század fordulóján készült Szűz Mária szobrot, aki a gyermekét karján tartja, fejükön stilizált koronát viselnek, illetve Mária egy jogart, Jézus pedig egy országalmát fog. Végül pedig meg kell említenünk a Szent Antal szoborhoz hasonlóan ugyancsak 1904-ben készült, részletgazdag Jézus Szíve szobrot is.
Ha nem is szobor, de érdemes kitérnünk a templomban található szószékre is. Napjainkban ezen alkalmatosság már nincs használatban, ám díszességük, megjelenésük mégis megragadja az embereket. Így van ez a templomunkban is. A szószék a templom oltárai körül megjelenő díszítésekhez igazodó, igényesen megmunkált alkotás, melyen az evangelista Szent János domborműve is elhelyezésre került. A szószék tetején egy Agnus Dei faragványt láthatunk.
A harangok
A harangok meglehetősen konkrét funkcióval bírnak: a harangszó az imára, illetve az istentiszteletre felhívó figyelmeztető jel. Azonban a harangok ennél többek is: a harangok a templomok külön megszentelt részét képzik. Ezért egyszerű, profán jelzőeszközöknél (még ha bizonyos esetekben ilyen céllal is lehet használni), mindenképpen többek. Nem véletlen, hogy a harangszónak régen különleges erőt, gonoszűző képességet tulajdonítottak. Fontos tehát kitekintetünk templounk harangjaira is.
Templomunk három haranggal rendelkezik. A legrégebbi harang már a templom felszentelésére elkészült, 1766-ban öntötték, és a szeplőtelen fogantatást tiszteletére szentelték föl. A következő harang Szent Adalbert tiszteletére szentelték föl 1805-ben. Ebben az időben Szent Adalbert még a város másik templomának titulusa volt. A harmadik harangot 1819-ben szentelték föl Szent József tiszteletére.
Ahogy az ablaküvegek és a tető megszenvedte a szelet, úgy a harangok is. A fennmaradt források szerint például már 1832-ben javítani kellett a harangokat, többek között a szél miatt.
Napjainkban már nem ezek a harangok szólnak, ugyanis azok az első világháborús rekvirálásnak váltak áldozataivá. A jelenleg a templomban található harangok közül legrégebbi a kisharang, amelyet 1922-ben Budapesten a Harangművek Rt. műhelyében öntöttek. E harangnál néhány évvel fiatalabb a 430 kilogrammos nagyharang, amelyet 1926-ban, szintén a Harangművek Rt.-ben készítettek. Míg a legfiatalabb az 1977-ben öntött középharang, melyet Gombos Lajos harangöntő mester készített Őrbottyánban.
Harangjainkat legutóbb 2024-ben sikerült felújítani és korszerű elektronikával ellátni Závor Máté hirdi harangjavító mester munkájának köszönhetően. Ismételten a templombúcsúnk napján szólaltak meg újra. Így harangjaink teljes pomájukban szólhatnak, hívhatják misére városunk híveit.
Az orgona
A templom az orgonáját valószínűleg már a szentelésre megkaphatta, és az az első misén is megszólalhatott. Ezt erősíti az is, hogy ez az első orgona 1779-ben már felújításra szorult. Nem ismerjük azonban azt, hogy ezen orgonának ki volt az alkotója, a szakirodalom több lehetőséget is említ.
Amit biztosan tudhatunk a ma a templomunkban álló orgonáról, hogy az a híres pécsi orgonaépítő mester Angster József, 1883-as átépítése. Erről egy tábla is tanúskodik az orgona billentyűzete fölött. Az orgona háza leginkább rokokó jellegű díszítést, míg a sípház alul klasszicizáló motívumokat visel magán.
Orgonánk, ahogy a templom történetében ez többször-többször előfordult, például a már említett 1779-ben, 1834-ben, 1883-as átépítésekor, vagy épp a 20. század végén, 1988-ban, jelenleg is egy komolyabb felújításra vár.
A templom környezete
Templomunk bemutatásának végéhez érve érdemes egy pillantást vetnünk a templom környezetére is. A templom közvetlen közelében négy szobor található meg: Mária Magdolna, Páduai Szent Antal és Szent Vendel szobrok a templom közelében helyezkednek el, azok a templomhoz, a templok körüli kert képéhez szorosan illeszkednek. Valamint a templomtól kissé távolabb, nyugati irányban a Kossuth tér és a Szent Gellért utca találkozásánál áll Nepomuki Szent János 1810-ben felszentelt szobra.
Ugyancsak fontos, ha a Vár utca felől közeledünk a templomhoz, annak látképét meghatározó együttes, a Kálvária, mely a templom főhomlokzata előtt fekszik. A Kálváriát a hívek 1836-ban létesítették, keresztjét a nádasdi esperes 1939-ben áldotta meg. Az egyes stációkat ábrázoló mozaikok homokkőből készült faragványokon kerültek elhelyezésre.
Felhasznált források
A Katolikus Egyház Katekizmusa. https://archiv.katolikus.hu/kek/kek00946.html#K966
(2024). A Szent Kereszt felmagasztalása. https://www.magyarkurir.hu/kultura/a-szent-kereszt-felmagasztalasa
Bábel, B. (2014). Kalocsán megtalálták Asztrik érsek relikviáit. https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-kalocsai-foszekesegyhaz-felujitasa-kozben-megtalaltak-asztrik-ersek-relikviait
Boros, L. (2017). Pécsvárad apátsági temploma. In. Gállos Orsolya (Ed.). A 250 éves pécsváradi Nagyboldogasszony templom. Pécsváradi Várbaráti Kör. 57–98.
Borsy, J. (2017.). A pécsváradi plébánia és templom története 1711 és 1850 között. In. Gállos, O. (Ed.). A 250 éves pécsváradi Nagyboldogasszony templom. Pécsváradi Várbaráti Kör. 5–56.
Borsy, J. (2001). Pécsvárad története 1686 és 1848 között. In. Füzes, M. (Ed). Pécsvárad. Pécsvárad Város Önkormányzata. 237–300.
Fonay, Zs. (1979). Az Angster orgonagyár ötven éve. In. Szia, L. (Ed.). Baranyai helytörténetírás 1979. Baranya megyei Levéltár.
Galambos, F. (2001). Hugo Franz Karl von Eltz pécsváradi apát (1701–1799). In. Füzes, M. (Ed). Pécsvárad. Pécsvárad Város Önkormányzata. 301–306.
Gállos, O. (1995). Székely Miklós széphangú orgonái. Új Dunántúli Napló, 1995. 08. 21. 9.
Körössy László (2018). Lezárult az Asztrik-év Kalocsán. https://www.magyarkurir.hu/hirek/lezarult-az-asztrik-ev-kalocsan
Lelki séta a Pécsváradi Római Katolikus Plébánia területén. https://pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/4557-lelki-seta-a-pecsvaradi-romai-katolikus-plebania-teruleten
Léptünk koppan ódon köveken... - A pécsváradi Nagyboldogasszony-templom. 46. rész. https://nava.hu/id/901068/
(2021). Mit ünneplünk Nagyboldogasszony napján? https://mult-kor.hu/mit-unneplunknagyboldogasszony-napjan-20210815
(2018). Szűz Mária mennybevétele - Nagyboldogasszony. https://www.magyarkurir.hu/hirek/nagyboldogasszony-unnepe