Várkápolna
A várkápolna történte
Pécsvárad legősibb építészeti emlékei közé tartozik a ma vár néven ismert, egykori pécsváradi monostor. Ennek is legősibb épületei közé tartozik a még ma is álló kápolna.
Korábbi kutatások alapján Szent (I.) István királyunk a bencések számára adományozta pécsváradi udvarházát. A korban elterjedt módon lényegében az odaadományozott birtokon álló épületek felszentelésével jött létre az új monostor. A kutatók kezdetben úgy gondolták, hogy az átadott épültek közé tartozott egy kisméretű, két szintes kőépület, valamint a közvetlenül a palotaépület mellett fekvő, ugyancsak kétszintű kápolna is. A felső szinten található rész a palota urának házi kápolnája lehetett, míg az "altemplom" (pontosabban az épület alsó szintje), talán a középnek szolgált.
A későbbi, 2005-ös feltárások alapján a kutatók viszont már arra a következtetésre jutottak, hogy ez a kétszintes kápolna valószínűleg nem egyezik meg Szent István udvarházának részeivel, hanem valamikor a 11. század során épülhetett föl, már kifejezetten az apátság céljait szolgálva, de nem monostortemplomi funkcióval. Sokkal inkább szolgálhatott a mindenkori apát magánkápolnájaként. Ezen szakmai vitát eldöntenünk, vagy abban állást foglalni nem tisztünk.
Az említett, alsó szinten található épültrész eredetileg egy háromhajós elosztású terem volt. 1157-ben azonban egy hatalmas tűzvész pusztította el a monostort, amely során a kápolna is súlyosan megrongálódott. Valószínűleg az emeleti rész födémgerendáinak leomlása szakíthatta be. Emiatt új boltozatot kellett a helyreállításkor létrehozni. Ekkor számolták föl a három hajót kialakító oszlopsorokat, és került egyetlen tartópillér áll a kápolna közepére. A kedvezőtlen kialakításból arra következtethetünk, hogy a helyreállítással siethettek.
A kápolna szerencsésen túlélte a történelem viharait, Isten a török időkben is megoltalmazta a szent helyet. Ennek köszönhetően a ma ismert várkápolna falai és ablaknyílásai eredetiek. Oda belépve egy valóban ezer éves, az államiságunk és kereszténységünk történetével egyidős épület falai közé léphetünk be.
A várkápolna freskója
A várkápolna nem csupán ősi mivolta miatt különösen fontos érték a katolikus egyháznak és az egyházközségünknek, valamint Pécsváradnak és az egész magyar kultúrának is. A kápolna egy értékes műalkotást tartalmaz a szentély dongáján: egy bizánci stílusú festmény látható, mely Magyarország egyik legrégebbi bizánci művészeti emléke. Keletkezési körülményei bizonytalanok, viszont a bizánci stílus egyértelműen nagyon korai keletkezésről árulkodik. Ami bizonyosan látszik, hogy a falfestményen egy angyal szerepel, méghozzá - attribútumai alapján - egy főangyal, a hagyomány szerint Szent Mihály.
A teljes freskó feltárására nem került sor, valószínűleg egy Pantokrátor együttest ábrázolhatott.
A várkápolna státusza ma
A kápolna jelenleg nem egyházi, hanem állami tulajdonban van, így az épület falai között nem őrzünk Eucharisztiát, és a szentségek kiszolgáltatására sincsen lehetőség.
Ám a kápolna ma is megszentelt hely: 1996. augusztus 15-én – plébániatemplomunk búcsúnapján – Várszegi Asztrik, pannonhalmi főapát Pécsvárad 1000 éves fönnállására emlékezve megáldotta az ország egyik legrégibb, ma is álló egyházi épületét. Közösségünk – beleértve a nem katolikus felekezetű pécsváradiakat is – hűen ragaszkodik keresztény történelmi örökségéhez.
Felhasznált források
Bodó, B. (2010). A pécsváradi bencés monostor építéstörténete az újabb kutatások tükrében. In. Benkő Elek-Kovács, Gy. (Ed.). A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete. 349–386.
Buzás, G. (2009). Az egyházmegye építészeti emlékei. In. Fedeles, T. – Sarbak, G. – Sümegi, J. (Eds.). A pécsi egyházmegye története I. A középkor évszázadai (1009-1543). Fény Kft. 611–713.
Gállos, F. & Gállos, O. (1975). Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez. Janus Pannonius Múzeum.
Kárpáti, G. (2001). A pécsváradi bencés kolostor építéstörténete. In. Füzes, M. (Ed.). Pécsvárad. Pécsvárad Város Önkormányzata. 53–66.
Kiss, G. (1999). Jogbiztosítás a pécsváradi bencés monostorban a 12-13. században Adalékok a magyarországi exemptio történetéhez. Történeti Tanulmányok, 7. 33–47.
Méhes, K. (1996). Múltból növekvő jövő. Új Dunánúli Napló, 1996. 08. 16. 1., 5.
Negyela, Z. (2014). A kápolnák mint szent helyek. Deliberationes, 6-7(2-1 összevont szám). 176–183.