Szűz Mária

Szűz Mária, Jézus Krisztus édesanyja, a legnagyobb a szentek között. A hagyomány szerint a Betheszda fürdő mellett született. Az ennek tiszteletére építetett templomot szeptember 8-án szentelték föl. Így azon kevés szentek közé tartozik, akiknek a születéséről is megemlékezünk (Kisboldogasszony napja). 

A fiatal Máriának Gábor angyal hozta hírül szűzi fogantatását. Mária életéről az Újszövetségből keveset tudunk, életével apokrif iratok foglalkoznak. Amit János evangéliumából tudhatunk, hogy Jézus keresztáldozatakor a "szeretett tanítványra" bízta Máriát.

Négy alapigazságot vallunk Máriával kapcsolatban:

1. Szűz Mária az Isten Anyja
2. Szűzen foganta és szülte Szent Fiát és mindvégig az maradt
3. Mária szeplőtlenül fogantatott, az áterendő bűntől mentes
4. Halála után teste romlatlanul fölvitetett a mennybe.

Templomunk búcsúja augusztus 15., Szűz Mária mennybevétele, azaz Nagyboldogasszony napja.  Már az ősegyház is ismerte e történetet: a Megváltó nem hagyta, hogy édesanyja testét nem adta az enyészetnek: föltámasztotta és magához emelte. Az egyház hivatalosan a 9. század óta ünnepli Szűz Mária mennybevételét, hazánkban pedig Szent István óta van kiemelt helye az ünnepek között, de hittétellé csak XII. Pius tette 1950-ben.

Szent György 

Szent György egy ókori vértanú szent, aki Diocletianus császár (284-305) seregében szolgált magasrangú katonatisztként. Ez éppen arra az időszakra esik, amikor egy nagy jelentőségű keresztényüldözés kezdődött meg 303-304 telén. György megvallotta a hitét, amiért halálra ítélték. Nevéhez számos legenda fűződik.

Többszöri feltámadása során rengeteg csodát hajtott végre. Egyik, ötödik századi legendájához kapcsolódott hozzá az a jól ismert motívum, amikor megölt egy sárkányt, amely egy líbiai város, Sylena fölött zsarnokoskodott. A középkorban ez a gonosz legyőzésének szimbólumává vált. E motívum egyébként valószínűleg egyiptomi közvetítéssel kerülhetett be Szent György legendájába, ahol korábban Hóruszt gyakran római lovaskatonaként ábrázolták, aki lándzsájával éppen megölt egy krokodilt.

Szent Györgyhöz alakja köré a középkorban jelentős kultusz épült, a lovagok védőszentje lett. Hazánkban is igen népszerű volt. 

Az nem egyértelmű, hogy miként vált György városunk védőszentjévé, például középkori pécsváradi ábrázolása nem maradt fönn. Azonban az egyik Szent István legendában a pécsváradi monostor alapítását összekötik azzal, hogy államalapító királyunk Szent György zászlaja alatt győzte le a pogány seregeket. Tehát egy réges-régi kötődésről lehet szó.

Szent Péter és Szent Pál

Szent Péter és Szent Pál az Újszövetségben legrészletesebben bemutatott apostolok. 

Szent Péter Betszaidából származott. Az eredetileg Simon nevet viselő halász testvérével, Andrással lett Jézus egyik első tanítványa. A szikla jelentésű Péter nevet Jézus adta neki.

Péter sokszor egészen esendő volt: mikor Jézus önnön szenvedését jövendölte meg, tiltakozott. Mikor pedig Jézust elfogták, félelmében többször megtagadta őt. Mégis, a Szentlélek kiáradása után ő volt, aki letette Egyházunk alapköveit. 

Szent Pál élete egészen más volt. Tarzuszban született, apjától római polgárjogot örökölt. Művelt ember volt, meggyőződésből vált farizeussá. Eleinte üldözte a keresztényeket, de miután megjelent neki Jézus, kereszténnyé, és a keresztény hit egyik legfontosabb terjesztőjévé vált.

Tudása és képességei alkalmassá tették arra, hogy kiemelkedő szerepet vállajon a pogányok térítésében.

Mindkettejük élete Rómában ért véget vértanúként. Haláluk más-más esztendőben, de azonos napon (június 29.) történt.  

Szent Mór

Egyházmegyénk társvédőszentje 1925 óta Szent Mór püspök. Személye két szempontból is különleges. Egyrészt a Pécsi Egyházmegye első magyar származású püspökéről van szó. Másrészt Mór életéről nem készült legenda. Sőt, valójában kanonizációja is viszonylag hosszú folyamat volt. Bár tisztelete csaknem töretlen volt, hivatalosan azt csak 1848-ban hagyta jóvá IX. Pius pápa. Erre támaszkodva válhatott aztán csaknem 80 évvel később az Egyházmegye társvédőszentjévé XI. Pius jóváhagyásával.

Mivel Mórnak nincs legendája, életét különböző forrásokra támaszkodva ismerhetjük csak meg. 1000 körül született, majd a pannonhalmi bencések között nevelkedett. Országos jelentőségét mutatja például, hogy ő temette el (az általa alapított) szekszárdi apátságban I. Béla királyt. Vagy az, hogy 1064-ben Pécsett, az ő részvételével békült ki egymással Salamon király és a későbbi I. Géza, Szent László fivére.

Valószínűleg 1070 körül hunyt el, ám haláláról és annak körülményeiről nincsenek információink. Nem zárható ki a vértanúság sem, legalábbis középkori misekönyvek és vértanújegyzékek utalnak erre a lehetőségre.

Ünnepe 1913 óta október 25-e, amely így Egyházmegyénk életében is egy fontos ünnepnap.

Szent Asztrik

Városunk és hazánk történetében egyaránt fontos szerepet játszik Szent Asztrik. A horvát vagy cseh származású Asztrik 955-ben született, és Magdeburgban lett szerzetes. A 10. század végén a cseh brewnowi bencés apátság apátja. Uralkodói hívására érkezett Magyarországra, ahol István tanácsosa és a pannonhalmi apátság apátja lett. Nem sokkal később bizonyosan szerepet vállalt a pécsváradi apátság létrehozásában, ahogy erre az időre is tehető, hogy közbenjárt Rómában a pápánál koronáért, amely az újonnan megalakuló Magyar Királyság nemzetközi elismerését is jelentette. 

Nem sokkal később előbb ideiglenesen esztergomi érsek lett az ideiglenesen vakká lett Sebestyén érseket helyettesítve. Majd, hogy megtarthassa rangját, István kalocsai érsekké nevezte ki, és itt is hunyt el 1036. november 12-én. Földi maradványai ma is Kalocsán nyugszanak.

Városunk szempontjából fontos kérdés még Asztrik pécsváradi apátsága. Valószínűleg nem lehetett sokáig a szerzetesház előljárója, hisz számos egyéb feladata volt. István egyik legendája arról ír, hogy átadta az apátságot tanítványának, Bonifácnak. Az azonban bizonyosnak tűnik, hogy Asztriknak fontos szerepe volt a pécsváradi apátság kiépülésében, ahogy hazánk katolikus egyházszervezetének felépítésében is elévülhetetlen érdemei vannak.

Skóciai Szent Margit

Az Árpád-ház méltán örvend nagy tiszteletnek a hívők körében: a család számos tagja élt jámbor keresztény életet, és lett szentté avatva. Közéjük tartozik Szent István király leányrokona is (a rokoni fokról a történetírói vélemények megoszlanak), Ágota és a száműzött angol király, Eduárd lánya, Margit is.

Margit 1047-ben született Pécsvárad közelében, Nádasdon. Körülbelül tíz éves lehetett Margit, amikor édesapját visszahívták Angliába. Az ottani trónviszályok miatt viszont menekülni kényszerültek, így jutottak el Skóciába, ahol a véreskezű Malcolm felesége lett.

Jámborsága a hagyomány szerint sok változást eredményezett a skót udvarban, még a király is hátrahagyta korábbi vadságát. Továbbá Margit fontos szerepet játszott a térségben élő népek pogány hagyományainak leküzdésében, számos templom és kolostor építését támogatta. A nép körében nagy népszerűségnek örvendett.

Margit 1093. november 16-án hunyt el, és hamarosan szentként kezdték tisztelni. Végül 1261-ben avatták szentté. Tisztele napjainkban is jelen van, a hozzá fűződő hagyományok Skóciában újjáéledőben vannak.